Persepolis II.A visszatérés

A Persepolis első része egy teheráni kislány szemével mutatta meg az iráni forradalmat és az iraki háború első éveit. A második rész nehezebb könyv, és sok szempontból érdekesebb is. Marjane Satrapi itt már nem a történelem tanújaként szerepel, hanem egy fiatal nőként, aki két kultúra között sehol sem találja a helyét.

Az eredetileg négy francia albumban, 2000 és 2003 között megjelent képregény harmadik és negyedik kötete adja a második részt. A Nyitott Könyvműhely 2008 novemberében adta ki magyarul, Persepolis II. – A visszatérés címmel, kartonált kötésben.

Bécs: szabadság, amivel nem tud mit kezdeni

A kötet elején a tizennégy éves Marjane-t a szülei Ausztriába küldik, hogy a háborús Irántól távol, egy francia nyelvű iskolában tanuljon. Amit Bécsben talál, az elsőre a szabadság ígérete, valójában magány. Kollégiumból kollégiumba, albérletből albérletbe kerül, összebarátkozik egy csapat nihilista kamasszal, akiknek a lázadás divat, neki viszont az otthoni valóság.

Satrapi itt kíméletlen önmagával. Nem szépíti, hogy szégyellte a származását, hogy egy bulin franciának mondta magát, és hogy ez mennyire bántotta. Az első szerelmek, a drogokkal való kísérletezés, a kapcsolat felbomlása mind szerepel, és egyik sem mint tanulságos epizód, hanem mint egy összezavarodott kamasz hétköznapja. A bécsi évek mélypontja, amikor hónapokra hajléktalanná válik, majd súlyosan megbetegszik, a könyv egyik legerősebb sorozata.

Hazatérés egy idegen országba

A második félben Marjane visszatér Teheránba. A háború véget ért, de az ország, ahova hazaérkezik, nem az, amelyikből elment. Itt a könyv fókusza áttolódik: a nagypolitika helyett a hétköznapi elnyomás kerül előtérbe. A fátyolviselés szabályai, az erkölcsrendészet razziái a bulikon, az egyetemi felvételi ideológiai vizsgája, a művészeti főiskola rajzórái, ahol a modellt is el kell takarni.

Satrapi ezeket a jeleneteket sokszor humorral kezeli, és éppen ettől lesznek fojtogatók. Az olvasó nevet, aztán rájön, hogy egy fiatal nő életét írják elő ezek a szabályok a legapróbb részletekig.

Közben a magánélet sem könnyebb: depresszió, egy korai házasság, amely gyorsan kiürül, és a lassú felismerés, hogy itthon sem tud élni. A könyv végén ismét távozik, ezúttal Franciaországba, és ezúttal tudja, hogy nem fog visszamenni.

A kötet egyik visszatérő alakja Marjane nagyanyja, aki keményen, de szeretettel figyelmezteti az unokáját arra, hogy ne felejtse el, honnan jött, és ne váljon keserűvé. Ezek a jelenetek adják a könyv erkölcsi tengelyét: Satrapi nem a rendszert, hanem a saját tisztességét próbálja megőrizni.

Fekete-fehér, de nem egyszerű

A rajzstílus első pillantásra naiv: vastag fekete foltok, sematikus arcok, kevés háttér. Ez azonban tudatos döntés. A leegyszerűsítés teszi lehetővé, hogy a szereplők bármelyik olvasónak ismerősek legyenek, és hogy a nyomasztó jelenetek ne legyenek naturalisták, mégis hassanak. A második részben a képi világ talán kevésbé kísérletező, mint az elsőben, viszont az arcjátékok és a csendes, szöveg nélküli panelek többet bíznak az olvasóra.

A gyengeségei is ide kapcsolódnak. A bécsi fejezetek néhol epizodikusak, mintha a szerző maga sem tudná pontosan, mit akar kihozni egy-egy jelenetből. A teheráni rész sűrűbb és jobban szerkesztett. Aki az első kötet történelmi tablójára vágyik, itt kevesebbet kap belőle, cserébe egy személyesebb, sebezhetőbb könyvet olvas.

A Persepolis a 2000-es évek egyik legnagyobb hatású felnőtt képregénye lett. 2007-ben Satrapi Vincent Paronnaud-val közösen animációs filmet rendezett belőle, amely a cannes-i fesztiválon díjat nyert. A film jó, de a könyv árnyaltabb, és több időt ad a csendnek.

Kinek ajánljuk?

Mindenkinek, aki elolvasta az első részt: a két kötet együtt egész, és a második nélkül a történet félbemarad. Azoknak is, akik az emigráció tapasztalatáról szeretnének olvasni egy olyan hangon, amely nem panaszkodik és nem is heroizál. Kamaszoknak is jó választás, bár néhány jelenete miatt inkább a középiskola felső évfolyamaitól.

Képregény-olvasóknak és történelem iránt érdeklődőknek egyaránt ajánljuk; a Képregény és a Történelem polcunkon további hasonló könyveket talál.

Ha tetszett

Art Spiegelman Maus című képregénye az a mű, amelyre a Persepolis minden ismertetése hivatkozik, és joggal: ugyanúgy családtörténeten keresztül mutat meg egy történelmi katasztrófát. Riad Sattouf francia nyelvű L’Arabe du futur sorozata hasonló gyerekszemszögből mutatja a Közel-Keletet. Ha pedig a háború gyerekszemmel átélt valósága érdekli, Ishmael Beah memoárja, a Gyerekkatona voltam Afrikában kemény, de fontos olvasmány.