Scott Pilgrim 1.Kivételes átlagélete

Scott Pilgrim huszonhárom éves, munkanélküli, egy torontói lakásban él a lakótársával, egy közös matracon, és basszusgitározik egy nem túl jó zenekarban. Van egy tizenhét éves gimnazista barátnője, akivel a legmerészebb közös programjuk a buszmegállóban való beszélgetés. Aztán megálmodik egy lányt görkorcsolyán, és kiderül, hogy a lány létezik.

Bryan Lee O’Malley 2004-ben indította el a sorozatot Scott Pilgrim’s Precious Little Life című kötettel, és a hatodik, 2010-es résszel zárta le. A Nyitott Könyvműhely 2010 májusában adta ki magyarul az első kötetet, Scott Pilgrim 1. – Kivételes átlagélete címmel, kis alakú, kartonált kiadásban, nem sokkal a mozifilm bemutatója előtt.

Egy átlagos srác, egy egyáltalán nem átlagos szabályrendszer

A sorozat alapötlete egy mondatban elmondható: Scott beleszeret Ramona Flowersbe, de ahhoz, hogy együtt lehessenek, meg kell küzdenie a lány hét gonosz exével. Az első kötet ennek az előkészítése, és az első ex, Matthew Patel érkezése, aki egy zenekari verseny közepén tűnik fel, és harcra hívja ki Scottot.

Ami ebből a premisszából a kötet olvasásakor kiderül: a harcokat senki nem tartja furcsának. A legyőzött ellenfelekből pénzérmék lesznek, Ramona az álmokon keresztül közlekedik, a valóság fizikája úgy működik, mint egy kilencvenes évekbeli konzoljátékban. O’Malley egyszer sem magyarázza ezt meg, és éppen ettől működik. A videojáték-logika metafora is: Scott pontosan úgy kezeli az életét, mintha lenne egy következő pálya, ahol majd minden rendbe jön.

A humor valódi tárgya a kamaszos felnőttkor

Elsőre a sorozat könnyed popkulturális vicc, tele utalásokkal a videojátékokra, a japán képregényekre és a független zenei szcénára. Ez igaz, de nem az egész. A kötet valójában a húszas évei elején járó, felnőni nem akaró generációról szól, finom öniróniával.

Scott nem rossz ember, csak teljesen önző, ahogy csak egy huszonéves tud lenni. A gimnazista Knives Chau-val való kapcsolatán mindenki szörnyülködik körülötte, ő viszont csak sodródik, és képtelen kimondani, hogy véget akar vetni neki. A lakótárs, Wallace Wells a sorozat legjobb mellékszereplője: cinikus, szellemes, és ő az egyetlen, aki szemrebbenés nélkül megmondja Scottnak az igazat. A párbeszédek gyorsak, a poénok a legtöbbször ülnek, és ritkán erőltetettek.

A rajz fekete-fehér, a manga hatását nem rejti: nagy szemek, egyszerűsített arcok, dinamikus akciójelenetek. A torontói helyszínek viszont felismerhetők és valóságosak, ami jó ellenpontot ad a játékos fantáziának.

A magyar kiadás kis alakja jól illik a sorozathoz: zsebben hordható, gyorsan olvasható füzet, amilyennek a mangák is készülnek. A fordítónak nem lehetett könnyű dolga, hiszen a szöveg tele van szlenggel, szójátékokkal és angol nyelvű popkulturális utalásokkal, amelyek egy része óhatatlanul elvész.

Ahol még nem talált magára

Az első kötet a sorozat leggyengébb darabja, ezt a rajongók is elismerik. A szerkezete laza, a harc a végén inkább ígéret, mint kiteljesedés, és az első harmadban sok idő megy el arra, hogy megismerjük a szereplőket. Ramona még inkább rejtély, mint karakter. Aki csak ezt az egy kötetet olvassa, könnyen úgy érezheti, hogy egy kedves, de súlytalan humoros képregényt kapott.

A sorozat ereje a későbbi kötetekben bontakozik ki, amikor a gonosz exek mögül előbújik a valódi téma: hogy a régi kapcsolatainkat magunkkal visszük, és Scottnak is szembe kell néznie azzal, hogyan bánt másokkal. Ezért az első kötetet érdemes nyitányként kezelni, és ha megfogott a hangja, továbbmenni.

A sorozatból 2010-ben Edgar Wright rendezett filmet Scott Pilgrim vs. the World címmel, Michael Cera főszereplésével. A film vizuálisan bravúros, de a képregény lazább tempója több teret hagy a szereplőknek.

Kinek ajánljuk?

Azoknak, akik a kilencvenes és kétezres évek videojátékain és alternatív zenéin nőttek fel, és szeretik, ha egy képregény nem veszi túl komolyan magát. Kezdő képregény-olvasóknak is jó belépő, mert könnyen olvasható, gyors, és nem követel előismereteket. Aki viszont mély drámát vagy kidolgozott világépítést keres, inkább a sorozat végső köteteiben fogja megtalálni.

A szerző pályájáról Bryan Lee O’Malley szerzői oldalán írtunk bővebben.

Ha tetszett

O’Malley későbbi, önálló kötete, a Seconds (2014) érettebb, színes képregény egy szakácsnőről, aki újra és újra kijavíthatja a hibáit. Jeffrey Brown önéletrajzi képregényei, például a Clumsy, ugyanazt a huszonéves bizonytalanságot mutatják, harc nélkül. Ha pedig egy egészen más, de szintén felnőtt olvasóknak szóló képregényre vágyik, Marjane Satrapi Persepolis II. kötete a felnövés sokkal komolyabb változatát mutatja meg.