Ishmael Beah

Ishmael Beah 1980-ban született Sierra Leone déli részén. A világ a 2007-es A Long Way Gone: Memoirs of a Boy Soldier révén ismerte meg, amelyben gyerekkatona-éveiről írt. Magyarul a Nyitott Könyvműhely adta ki Gyerekkatona voltam Afrikában címmel.

A háborútól New Yorkig

Beah gyerekkorát a Sierra Leone-i polgárháború (1991–2002) szakította félbe. Tizenkét évesen a lázadók megtámadták a faluját, és elszakadt a családjától. Hónapokig menekült, majd tizenhárom évesen a kormányhadsereg besorozta. Kábítószerrel és propagandával harcban tartott gyerekként a saját beszámolója szerint évekig harcolt, mielőtt az UNICEF egy programja kiemelte, és Freetownban rehabilitációs központba került.

Később az Egyesült Államokba ment, ahol Laura Simms mesemondó fogadta örökbe. New Yorkban járt középiskolába, majd 2004-ben az ohiói Oberlin College-ban szerzett diplomát politikatudományból.

A memoár és a vita

A memoár 2007-ben jelent meg, és rövid idő alatt bestseller lett. Sok amerikai iskolában tananyaggá vált, Beah pedig az UNICEF szószólója lett a háború által érintett gyerekek ügyében.

2008-ban ausztrál újságírók megkérdőjelezték a könyv idővonalának egyes részleteit, főleg azt, mikor támadták meg Beah faluját, és ebből következően mennyi ideig volt katona. Beah és kiadója kitartott a beszámoló mellett. A vita a dátumokra vonatkozott, nem arra, hogy gyerekkatona volt.

Regényíróként

A memoár után Beah a fikció felé fordult. A Radiance of Tomorrow (2014) a háború utáni Sierra Leonéban játszódik: egy faluról szól, amelynek lakói visszatérnek a romokhoz, és megpróbálják újraépíteni közösségüket, miközben egy bányatársaság új fenyegetést jelent. A Little Family (2020) egy elhagyatott repülőgépben élő gyerekcsapatot követ egy meg nem nevezett afrikai országban.

Mindkét regényben érződik, hogy Beah a háború utáni életet legalább annyira fontosnak tartja, mint magát a háborút: az újrakezdés, a közösség és a bizalom kérdései visszatérő témái. A regényekben a nyugat-afrikai szájhagyomány, a mesemondás ritmusa is megjelenik: ismétlések, közmondásszerű fordulatok, és olyan szereplők, akik történetekkel tartják össze a közösséget.

Beah közéleti szerepe a könyveken túl is jelentős. Rendszeresen felszólal a gyerekkatonák ügyében nemzetközi fórumokon, és arról beszél, hogy a rehabilitáció nem egyszeri program, hanem hosszú folyamat, amelyhez oktatás, közösség és türelem kell. A saját élete ebben a tekintetben példa és figyelmeztetés is: mennyi külső segítség kellett ahhoz, hogy egy háborúból kikerült gyerek újra felnőhessen.

Előbb a memoár, aztán a regények

Kezdeni a memoárral érdemes: a Gyerekkatona voltam Afrikában rövid, egyszerű nyelvű, és a nehéz témája ellenére idősebb kamaszok is olvashatják. Aki utána továbbmenne, annak a Radiance of Tomorrow mutatja meg, hogyan dolgozza fel ugyanazt a világot regényíróként. Hasonló könyveinket a Történelem polcon gyűjtjük.